Határtalanul- kirándulás

A szabadság útján – a nagy elődök nyomában a Szepesség kincseivel

Dr. Naár Zoltánné, iskolánk igazgatónője a Határtalanul címet viselő, sikeres pályázatának köszönhetően a hetedik osztályos tanulóink részt vehettek egy gyönyörű kiránduláson a Felvidéken. A programot három iskola tanulóinak és pedagógusainak részvételével valósítottuk meg, amelyhez a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága megbízásából a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. mint támogató, valamint az Egri Tankerületi Központ és a Csillagösvény Utazási Iroda mint közreműködők járultak hozzá.

Az Egri Arany János Általános Iskola, Szakiskola és Kollégium, a Kerecsendi Magyary Károly Általános Iskola, és az Egercsehi Zrínyi Ilona Általános Iskola 45 tanulója és 5 tanára indult útnak 2019. szeptember 23-án.

A korai indulás ellenére mindenki megjelent a megadott időpontban és elfoglalta helyét a Dr. Potsay Csaba által vezetett autóbuszon. A kezdeti nehézségek után – a buszos utazás rosszullétei – az utazás zökkenőmentes volt.

A tervezetthez képest kis késéssel értünk Kassára, Kelet-Szlovákia legnagyobb városába. A Kárpát-medence egyik legcsodálatosabb, az 1370-es éveket követően többször újraépített templomában, a kassai Szent Erzsébet-dómban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Bercsényi sírját. Átsétáltunk a fejedelem törökországi emigrációja idején lakott épület pontos kassai másához, a Rodostói házhoz. Sajnos a múzeum hétfőn zárva volt, így csak az épület udvarán tudtunk körbe nézni. A városnézés során Rákóczi, Kazinczy, Batsányi, Baróti Szabó Dávid, Bocskai, Bethlen Gábor, Márai Sándor és egyéb más nagy magyar személyiségek életének kassai vonatkozásait ismertük meg.

Ezután tovább indultunk a Szádelői-völgybe, ahol az UNESCO Világörökség részét képező vadregényes, sziklacsodákkal teli szurdokvölgyében kirándultunk. Tanulmányoztuk a terület különleges növény- és állatvilágát, illeszkedve a földrajzi tanulmányainkhoz is.

Kora este érkeztünk a szállásunkra Várhosszúrétre, a Jozefína panzióba. A szállás elfoglalása után kiadós, ízletes meleg vacsorát kaptunk, garantáltan nem maradtunk éhesek. Vacsora után maradt kis szabadidőnk, melyet a panzió hatalmas parkjában töltöttünk, valamint ismerkedtünk egymással, s a panzió Székesfehérvárról érkezett csoportjának tanulóival is.

Másnap reggel korán keltünk. A svédasztalos reggeli után elkészítettük az útra szendvicseinket, majd elindultunk Késmárkra. Az alacsony Tátra szemet gyönyörködtető látványa kísért utunkon. Késmárkon a Thököly várhoz érkeztünk először, melyet megtekintettünk kívülről, elfogyasztottuk szendvicseinket, majd szabadprogram keretében látogatást tettünk a múzeumban is. Meglátogattuk az UNESCO Világörökség részét képező cipszer fatemplomot is, majd megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc nevelő apjának, Zrínyi Ilona második férjének, Felső-Magyarország fejedelmének, a kuruc vezérnek, Thököly Imrének a szarkofágját az evangélikus templomban.

Tovább indultunk Lőcsére. Utunk a városházára vezetett. A régi városháza épülete a reneszánsz világi építészet legjelentősebb remekművei közé tartozik a Szepességen. Ma a Szepesi Múzeum működik benne, melyet belülről is megismerhettünk. A titkos lépcsőhöz vezető ajtó híres festménye a Jókai-regény ihletőjét, a Lőcsei fehér asszonyt ábrázolja, amint csalfán hívogatja a városba bejutni akaró labanc ellenséget. Az író fantáziája szerint a ledér asszony szerelme vezette a szabadságharc ügyének elárulására a várvédő kapitányt, Andrássy István generálist. A városháza előtt felállított szégyenketrec szerencsénkre zárva volt. Rövid sétát tettünk a város központjában, majd folytattuk utunkat, elindultunk Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű erődítményéhez, Szepes várához, ahol Szapolyai János magyar király született. A vár múzeumában meglátogattuk a különböző tárlatokat és a régészeti leletek bemutatóját. A várból csodálatos, naplementés panoráma tárult elénk. A szállásra vezető út mindenki számára hosszúnak tűnt, mivel kellőképpen elfáradtunk a nap folyamán. Sajnos a tervezettől sokkal később értünk szállásunkra. A vacsora mindenkinek nagyon jól esett, s ezen az estén senkinek nem kellett küzdenie az elalvással.

Hamar elérkezett a reggel, korán kezdtük a napot. Reggeli után azonnal indultunk Rozsnyóra. Itt először látogatást tettünk a Rozsnyói Református Általános Iskolában. Apró ajándékot készítettünk az ott tanuló gyerekek számára, melyet a rövid ismerkedés, kölcsönös bemutatkozás után adtunk át. Ezután utunk a Bányamúzeumba vezetett, amely egy 1910-ben épült szecessziós épületben működik, geológiai, természetrajzi, bányászati és kohászati tárlattal. Ma Közép-Európa legmodernebb múzeuma, felújítása után a mi csoportunk látogathatta meg először. Megismertük a térség életét évszázadokon keresztül meghatározó bányászéletet. Bepillantást nyertünk a modern bányászati technológiákba, amit a Gömörben rengeteg bányát nyitó Andrássyak honosítottak meg a térségben.

Rozsnyói városnézés során megtudtuk, hogy a bányászvárost Hunyadi János foglalta vissza a huszitáktól 1452-ben, majd Mátyás király alatt fejlődött erőteljesen a régió gazdasága és a bányászati tevékenység. A város központját egy kiterjedt négyzet alakú tér alkotja, melynek látványos épületei az utolsó évszázadokból származnak. A főtér közepén áll a városi őrtorony, az eredeti városháza maradványa, mellette pedig az egykori jezsuita templom a 17. század közepéből. A tér domináns nevezetessége Andrássy Franciska emlékműve. Sajnos az idő rövidsége miatt hamar folytatni kellett utunkat, s indultunk tovább Krasznahorkaváraljára.                                        A gömöri Ravenna, Andrássy Franciska és Dénes mauzóleuma Krasznahorkaváralján egy "mesebeli palota". Egyedülálló szecessziós műemlék, amelynek építését 1904 őszén fejezték be. Koszorút helyeztünk el Andrássy Dénes és felesége, Franciska sírjánál.

Utunkat folytattuk Losoncra. A város régi temetője szinte botanikus kertnek is beillik hatalmas fáival, buja növényzetével. Sok neves magyar személyiség sírja megtalálható itt. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk ezen a délelőttön, emiatt nem tudtunk a sírkertbe bemenni, így csak kívülről, a buszból tekinthettük meg.

Bő fél óra utazást követően elérkeztünk utunk utolsó állomásához a Füleki várhoz. A Füleki vár híres arról, hogy kapitánya Koháry István várkapitány a végsőkig kitartott a török ellen, és a 38 hónapos kemény fogság sem törte meg, mindvégig hű maradt uralkodójához és elveihez. Ezért is kapta a "speculum fidelitatis", a "hűség tükre" kitüntető címet. Börtönévei alatt verseket írt, amelyeket szabadulása után ki is adott. A várrom megmászása után búcsút vettünk a felvidéktől s elindultunk hazafelé.

A tervezettnek megfelelően, időben, épségben értünk a célállomásokhoz.

Felejthetetlen élményekkel, új ismeretekkel, új barátokkal lettünk gazdagabbak!

Köszönjük a lehetőséget!

Eger, 2019. szeptember 30.

Pusoma Letícia

osztálytitkár